Első légterelő lemezek

A Toyota versenyistálló a hétvégén megrendezett ausztráliai futamra elvégzett aerodinamikai fejlesztésének részeként megváltoztatta az első kerékfelfüggesztések alatt lévő ún. oromvédő lemezeket. Az új méretben és módosított kivitelben elkészített légterelő elemnek köszönhetően tulajdonképpen egy kis légcsatornát hoztak létre az autó orra alatt, aminek hatására megnövelték a versenyautó alatt átáramló levegő aerodinamikai hatékonyságát.

Az Albert Parkban elterülő versenypályának egyik jellegzetessége az, hogy a kialakított kanyarkombinációknak köszönhetően gyors irányváltoztatásokra kényszerülnek a pilóták, amelyhez megfelelő stabilitással rendelkező versenyautók szükségesek. A Toyota mérnökei éppen azért, hogy a pilótáik minél nagyobb sebességgel tudják teljesíteni ezeket a részeket, igyekeztek megnövelni, illetve jobbá tenni az autók „útfekvési" jellemzőit.

Hátsó légterelő szárny

A wokingi csapat a melbourne-i futamra az FIA utasítására módosította az autók hátsó légterelő szárnyát. A fejlesztésnél elsősorban a függőleges lezáró lemezek kialakítására összpontosítottak a mérnökök. A szárny vízszintes elemei mögött, a lezáró lemezeken kisebb kivágásokat alakítottak ki. Ennek következtében az oldalsó turbulens légáramlatok által keltett erőhatások csökkentését sikerült megvalósítaniuk, vagyis redukálták a nagyobb sebesség hatására fellépő terhelés miatti szárnyelhajlás mértékét.

Mindezek mellett a légterelő elem merevségének elősegítéséhez a korábbi futamokon alkalmazott megoldásokkal ellentétben más módon valósították meg a vízszintes szárnyelemek és a függőleges lezáró lemezek csatlakozási módját is.

Kétszintes első légterelő szárny

Annak ellenére, hogy a Forma 1 új alakulata a szezon későbbi részében fog elkészülni a versenyautójuk végleges változatával, a csapat szakemberei igyekeznek fejlesztéseikkel javítani az átmeneti megoldásként használt konstrukciójuk teljesítményén.

Az SA05-ös névre hallgató autón első alkalommal az Ausztrál Nagydíjon alkalmaztak olyan első légterelő szárnyat, amelynek két végén az oldalsó lezáró lemezektől kiindulva egy-egy kiegészítő szárnyacska kapott helyet. A módosításnak köszönhetően tulajdonképpen a véglezáró lemezek kivitele változott meg, hiszen a kis szárnyacskák egy egészet képeznek a véglapokkal. Ehhez hasonló megoldásokat lehetett már látni a Renault és a Midland csapatok versenygépein is.

A Super Aguri szakembereinek az volt a szándéka ezzel, hogy a kisebb tapadási jellemzők kompenzálása érdekében megnöveljék az autó elülső részére ható leszorító erő nagyságát, amellyel nagyobb stabilitást biztosítottak az autóknak az ausztrál pálya kanyarjaiban.

Hátsó légterelő szárny

Az FIA által egy másik csapat is utasítva lett azzal kapcsolatban, hogy az Ausztrál Nagydíjra változtassa meg légterelő szárnyait, mert azok a szabályoknak nem egészen feleltek meg.

A BMW ennek megfelelően elvégezte a szükséges módosításokat, hogy a hátsó légterelő elemeit nem minősítsék ismételten rugalmas szárnyaknak. A vízszintes elhelyezésű fő profilok, és a függőleges véglezáró lapok összeillesztési pontját átdolgozták, aminek köszönhetően a teljes aerodinamikai elem merevebb lett. Az egyes alkotórészek alakja, illetve profilja nem változott meg, csupán az előzőleg említett csatlakozási pontok megváltoztatása útján sikerült megszüntetni a nem engedélyezett flexibilitás mértékét.

Az első légterelő szárny véglapjai

A bahreini és a malajziai versenyeket követően a csapat egy módosított első légterelő szárnnyal lépett pályára Ausztráliában.

A vízszintes főprofil tulajdonképpen változatlan maradt, viszont a két véglezáró lemezen kialakított oldalsó szárnyacskák más méretben kerültek kialakításra a korábbi versenyeken használt megoldásokhoz képest.

A módosításnak köszönhetően csökkent a szárnyról leváló légáramlatok turbulenciájából eredő igénybevétel, valamint a légterelő idomról sokkal hatékonyabban jut a légáramlat a versenyautó első kerekeihez. A csapat szakembereinek megállapítása szerint ez a kis módosítás hozzávetőlegesen 3%-kal növelte az aerodinamikai hatékonyságot.

Újratervezett első légterelő szárny

A malajziai futamot követően nagy vitát kiváltó első légterelő szárnyak a melbourne-i megmérettetésre új kivitelben készültek el.

A sepangi pályán Schumacher autójáról készített fedélzeti kamerás felvételek alapján egyértelműen látható volt, hogy a szárny felett elhelyezett extra vízszintes légterelő lemez kialakítása következtében nagyobb sebesség hatására az FIA technikai szabályzatában megengedett mértéknél jobban meghajlott a szárny, vagyis ezzel az FIA döntése értelmében a Ferrari alakulata kimerítette a rugalmas szárnyak fogalmát.

Egészen pontosan itt arról volt szó, hogy a felső lemez nem volt rögzítve a versenyautó orrkúpjához, vagyis nagyobb sebességnél a szárnyelemre ható növekvő terhelés hatására állandóan változott a távolság az orrkúp és a légterelő lemez vége között. Elméleti értelmezések szerint ugyanis ennek következtében megváltozott a versenyautóra ható aerodinamikai nyomás középpontja, ami egészen pontosan hátrébb került. Ez pedig azt eredményezte, hogy a versenyautó alatt átáramló légáramlatok megnövekedett leszorító ereje miatt az autó hátsó része közelebb került a pálya aszfaltjához. Mindezek mellett a versenyautó elülső része kevésbé akart kitörni a kanyarokban, vagyis csökkentették az alulkormányozottság előfordulásának esélyeit, és ezáltal nagyobb sebességnél sokkal kontrollálhatóbb volt az autó viselkedése.

A fentiekben ismertetett, az FIA által jogtalan előnyöknek minősített megoldások megszüntetése érdekében a Ferrari mérnökei átalakították a 248 F1-es konstrukció első légterelő szárnyát. A felső kiegészítő lemez továbbra is megmaradt, csak kialakítottak egy megfelelő rögzítést a szárnyelem és az autó orrkúpja között. Ennek következtében pedig sokkal merevebbé vált a tűzpiros négykerekűek első szárnyeleme.